ÜDVÖZLÖM A KEDVES LÁTOGATÓT AZ OLDALON                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    

                                                 A szabadság meglehetősen tág fogalom, amelyet egyes filozófiai irányzatok különbözőképpen értelmeznek. Honlapomon a két leggyakrabban használt fogalommal szeretnék foglalkozni / elsősorban képekkel és fotókkal/ az egyik a személyes vagy fizikai szabadság a másik a belső/ lelki / szabadság. A fizikai szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. A belső szabadság értelmezése a filozófiában általában a szabad akarattal egyezik. A fizikai szabadság korlátozását a második világháború után igencsak megtapasztalhattuk. Alig fél évvel a háború befejezése után 1946 március 5-én mondta el azóta híressé vált beszédét az amerikai Fulton városában / a fultoni beszéd / Sir Winston Churchill. A hidegháború kezdeteként emlegetett beszédében kiemelte, hogy Európát vasfüggöny szeli ketté, amely mögött a Szovjetunió rendőr- államokat hoz létre. Sajnos Magyarország sem maradt ki ebből. A kommunista hatalomátvétel után 1949-től a 260km hosszúságú magyar-osztrák határon az illegális határátlépések megakadályozására különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket, aknazárat építettek. Ezzel egy időben a magyar-jugoszláv határt is lövészárkokkal, bunkerekkel aknamezőkkel erősítették meg 600km hosszúságban. A politikai helyzet enyhülése miatt 1955-ben elkezdték felszedni az aknákat. Ez tette lehetővé, hogy az 1956-os forradalom és szabadság- harc leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába. 1957 tavaszán a kormány elrendelte az újratelepítést. Ez a rendszer egészen 1970-ig működött. Ekkor az aknazárat ismét felszedték. / Több halálos baleset történt miatta osztrák oldalon is./ Az aknazár helyére szovjet elektronikus jelzőrendszert telepitettek.(EJR) A rendszer az 1980-as évek végére elavult. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna. A határőrség 1987-ben javasolta megszüntetését. Az MSZMP politikai bizottság végül 1989 februárjában elfogata az EJR megszüntetését. A bontás májusban kezdődött meg és 1989 junius 27-én fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügy- miniszter a kamerák elött átváták az egyik utolsó szakaszt. A vasfüggöny lebontása majd néhány hónappal később a másik szörny a berlíni fal leomlása a hidegháború végét jelentette. Ez a négy évtized sok ezer ember halálát és milliók szenvedését hozta. Több kísérlet is történt az önkényuralmi rendszerek megdöntésére: 1953: A berlíni felkelés. 1956: A magyar forradalom és szabadságharc. 1968: A prágai tavasz. 1981: A lengyelországi megmozdulások. Ezeket a kísérleteket azonban a Szovjetunió vérbe fojtotta és kegyetlenül megtorolta. A fizikai szabadságukba korlátozott emberek milliói reménykedtek sok évtizeden át, hogy egyszer vége lesz. Ez az 1989-1990-es években be is következett.

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A VASFÜGGÖNY       

         

 

Idézet a Wikipédiából:

 

"A vasfüggöny Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája, egyben azoknak a politikai döntéseknek, rendelkezéseknek, valamint az ezeket megvalósító műszaki megoldásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek a második világháború során kiterjesztett szovjet érdekszférába került közép- és kelet-európai országokban, azok népességének nyugatra irányuló szabad mozgását ellenőrző, korlátozó és később megakadályozó, a népességet Nyugattól elszigetelő céllal jöttek létre, illetve fizikailag az adott országok nyugati határai mentén, az 1940-es évek második felétől fokozatosan kiépítve jelentek meg.

A kifejezés Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédében hangzott el először:

„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is.” – Részlet Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédéből"

                                                                                                                               

 A VASFÜGGÖNY MAGYAR SZAKASZÁNAK TÖRTÉNETE                      

 

 

Idézet a Wikipédiából:

 

 

"

 

A 260 kilométer hosszúságú magyar-osztrák határon 1949-től – az illegális határátlépések megakadályozására – különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket és aknazárat hoztak létre. Ezzel egy időben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 kilométeres magyar-jugoszláv határt is.

 

Az elsőgenerációs vasfüggöny egy aknamező volt, amit két, faoszlopokra szegezett szögesdrót vett közre. Ez pontosan követte a határvonalat, hasonlóan a második generációs vasfüggönyhöz. Ez az aknazár közvetlenül a határvonalon húzódott. Az első, hevenyészett határzárral azonban sok volt a gond, a fatestű aknák vagy maguktól is felrobbantak, vagy épp akkor nem működtek, amikor kellett volna.

 

A technikai problémák és a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknákat, amivel 1956 szeptemberére végeztek. Ez tette lehetővé, hogy a szabadságharc leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába. A forradalom leverése után, 1957 márciusában a kormány határozatban rendelte el az újratelepítést.

 

A második változat két – betonoszlopokra rögzített – szögesdrótkerítés volt, közte egy öt méter széles, félméterenként bakelittestű aknákkal teleszórt aknamező, mellette felgereblyézett nyomsáv és járőrút. Ezt a rendszert azért kellett felszámolni, mert az eső többször is kimosta az aknákat a földből, ami Ausztriában több halálos balesetet, csonkolást is okozott. Az aknák felszedése során, 1966-tól 1970-ig legalább ketten meghaltak, sokan maradandó sérülést szenvedtek.

 

Az aknazár helyére a szovjet S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették. Ez akár tíz kilométerrel is a határ mögött húzódott. A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, / nem folyamatosan volt áram alatt, mert váltakozva adta az UD az impulzusokat jobb és baloldalra. Azt senki nem tudta, hogy viharban, villámlásnál a rendszer ki volt kapcsolva. Ilyenkor nyomsávos járőrök lettek kiküldve. ha bárki hozzáért / két drótnak kellett összeérni, vagyis un. zárlat keletkezett, ami riasztott. / vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön, / a határsávban is jelzett az un. duda, mivel mind a két oldalon, jobb és bal oldalon 1-1 duda volt felszerelve az oszlopsorra. Jobb és baloldalon 10-10 szektor volt / ahonnan két járőrt küldtek ki. Az egyik a határvonaltól indult befelé kutyákkal, hogy elébe kerüljenek a határsértőnek, a másik pedig a kerítéshez ment, hogy megnézze, mi történt. A rendszer jelzését az üldöző csoport vizsgálta ki: ücs. pk. gépkocsivezető, üldöző kutyás, golyoszórós, biztosító. A határt az őrs állománya végig zárta, jó időben tgk.-val, esős-sáros időben, vagy hóban gyalogosan, futva.

 

A rendszer az 1980-as évek végére elavult, az esetek kétharmadában vadállatok vagy eső miatt riasztotta a határőröket. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna, hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni. A határőrség ezért már 1987-ben javasolta a megszüntetését. Az MSZMP politikai bizottság 1989. február 28-i ülésén elfogadta az EJR megszüntetését. A bontás május 2-án kezdődött meg és 1989. június 27-én fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt átvágták az egyik utolsó szakaszt. Az elbontott szögesdrót zár maradványai azonban még napjainkban is megtalálhatók a határ menti erdőkben."

 

Oldal: Fizikai szabadság
A SZABADSÁG VILÁGA - © 2008 - 2024 - aszabadsagvilaga.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat