Nagy László

 

                            JÁRTAM ÉN KOROMBAN, HÓBAN

Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnõtt virágszál, sebzett virágom.

Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz.

Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet.

Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hûséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom.

 

 

 

                                VAJDA JÁNOS

                               Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok

De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül Múlt ifjúság tündér taván Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelõ nap megjelen...

 

 

 

                                         ADY ENDRE

                                    Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Legkedvesebb verseim.
A SZABADSÁG VILÁGA - © 2008 - 2025 - aszabadsagvilaga.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat